Most nem egy résszel érkezek, hanem egy kisebb felháborodással, valamint egy bejelentéssel.
De ne féljetek, mert a felháborodás tárgyai nem ti vagytok, hanem a sulim tanári kara és úgy minden, ami közvetlen körülvesz. Ez az egész csak azért fontos, mert annyi feladatot akasztottak a nyakamba, hogy lassan leszakad és ebből az következik, hogy valamitől meg kell válnom vagy végleg, vagy pedig csak egy kis időre. Ez a valami az írás lesz. Nagyon sajnálom, hogy nem tudom fojtatni, de nem gondoltam, hogy ilyen nehéz is lehet a mindennapok súlya. Sajnálom és ezer csókkal búcsúzom egy időre biztosan!
xoxo: Klauu M.
Tökéletesen megértelek! Én is fel vagyok háborodva, mert a jófej tanáraim minden témazárót szünet előtt akarnak megíratni, én meg ha nem járok be tesire egyest kapok, amikor ezerszer elmondtam, hogy TANULOK, MERT A TESI OLYAN SZINTEN NEM FONTOS HOGY NA! Csak annyit mondok, hogy kitartás, egyre közelebb vagy a végéhez, és ne feledd, ha bármi baj van én itt vagyok, és bármikot szívesen meghallgatlak.
VálaszTörlés