- Szóval összegezzük. Te egy olyan lány vagy, aki szeret olvasni, tanulni és nem bulizik? - sorolom azokat a dolgokat egy kérdésbe ágyazva, amik Ally-re jellemzőek.
- Úgy van - bólint. - Te pedig egy olyan srác, aki imád bulizni, sportolni és röhögni - jelenti ki.
- Pontosan - kerülök ki egy padot. - Fagyizunk? - nézek rá nagy szemekkel. Megvonja a vállát, mire megfogom a kezét és a fagyishoz húzom. - Három gombóc csoki és...
- Három gombóc Vanília - egészít ki Ally. Fizetek, majd leülök az egyik padra, pontosan egy pálmafa alá.
- Olyan fura.
- Mégis mi? - kérdi zavartan nevetve.
- Annyira mások vagyunk. Ez nem rossz, csak olyan...
- Más - mosolyog.
- Megkérdezhetem, hogy miért nem táncoltál velem a Halloween bulin? - fürkészem a tekintetét.
- Tudod Austin... huh! Hát az ilyen dolgot az ember nem híreszteli - nevet fel kínosan.
- Talán nem voltam szimpi? - kérdem nevetve.
- Az a helyzet, hogy...
- Értem - állok fel. Elindulok egy szemetes felé, hogy kidobjam a szalvétát.
- Austin, én nem tudok táncolni! - kiált utánam. Intek neki, hogy kövessen, majd beindulok a Sonic Boom-ba, ahol Carl meglepődött tekintetével találkozok. Konkrétan úgy néz, hogy majd kiesik a szeme. Felmentem a próbatermünkbe és megtorpantam.
- Csukd be az ajtót! - mondom rögtön, ahogy abbamarad a magassarkú kopogás. Az ajtó becsukódik és egy kérdő tekintetet érzek meg magamon. - Most megtanítalak táncolni. Gyere! - nyújtom a kezem.
- Az nehéz lesz - nevet, majd megfogja a kezem.
- Csak bízz bennem! - húzom kicsit közelebb magamhoz.
- Ez nem is volt olyan nehéz, mint hittem - ül le nevetve a zongoraszékre. Elkezdte birizgálni a billentyűket, de csak féloldalasan. Hirtelen elgondolásból teljes testével a hangszer felé fordult és játszani kezdett. Gyorsan leültem mellé és kottázni kezdtem. Órákon át ott ülhettünk, mire lekottáztuk, de sikerült.
- Ez a dal olyan, mint én és te.
- Héj ez az! It's Me It's You. Van egy ilyen szöveg a könyvembe - kezd el lapozgatni az előtte lévő könyvben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése