- Austin szemszöge -
- Gyere már Austin! - kiabál Dez a folyosón, mire elköszönök Kira-tól és oda sietek a haveromhoz. Mivel az utolsó óránk elmaradt és büntibe se küldtek, így elindulhattunk a plázába. A kajasaroknál persze azért megálltunk, mert hát ki tud ellenállni a palacsintának.
- Mit gondolsz a csajokról? - kérdezi teli szájjal Dez.
- Egész jó arcoknak tűnnek, csak hát az a vezetéknév...
- Igazad van, milyen hülyén hangzik már, hogy De la Rosa. Tiszta... huh! Még belegondolni is rossz, hogy milyen lehet ilyen névvel élni - bírom Dez-t, de amikor tudatosul bennem, hogy ezeket a dolgokat komolyan mondja, na akkor kezdek rájönni, hogy miért is ő a legjobb barátom.
- A Dawson-ra gondoltam, de van abban valami, amit mondasz - gondolkozok el egy pillanatra, majd mind a ketten elkezdünk hangosan és feltűnően röhögni. Szinte biztos, hogy az egész pláza minket bámult és valami olyat gondolhattak, hogy tutira van valami természet ellenes a kajánkban, de minket ez egy cseppet sem zavart. Viszont engem már nagyon érdekelt az új hangszerbolt, így mindent otthagyva nyomultam át a tömegen. És tömegből a tömegbe. Miért vannak ennyien itt?
- Szerintem én megnézem azt az új menő videó kamerát - vereget hátba Dez, majd elrohan. Hát akkor nézzünk új gitárt!
- Ally szemszöge -
Tudom, hogy ez az első délutánom itt, és kicsit gáz, hogy máris riasztottam Carl-t, de egyszerűen nem bírom megállni, hogy ne játsszam el az új dalom ezen a gyönyörű zongorán. Trish úgy is lelépett, szóval van egy kis terem. Kinyitottam a könyvem a Double Take-nél és leültem vele a zongorához.
- Klassz dal! - hallok meg ismerős hangot magam mögül. Ijedten hátrakaptam a fejem és Austin-nal találtam szembe magam.
- Mióta álltál ott?
- Elég ideje ahhoz, hogy tudjam ez egy hatalmas sláger lenne, ha egy kicsit felgyorsítanád. Mondjuk így... - ül le mellém és elkezd játszani, annyi különbséggel, hogy a nyújtásaimat levéve kétszeres sebességen mondja a szöveget és nyomkodja a billentyűket.
- Ez így tényleg jobb. Kár, hogy sosem játszhatom el...
- Galexis eltudná játszani - mosolyog.
- Az ő és meg én vagyok - állok fel.
- Ezek a dalok nagyszerűek - nevet lelkesen Austin.
- Megtennél valamit? - lépek mellé, mire kérdőn néz rám. - Ne nyúlj a könyvemhez - veszem ki a kezéből az én tulajdonomat képező "A" betűvel díszített, barna könyvet.
- Bocs. Tudod mi jó csapat lehetnénk. Lámpalázas dalszerző vagy én pedig egy énekes, aki imád szerepelni, tökéletes pár vagyunk! Na mit mondasz?
- Társak vagyunk! - bólogatok. - Már ha nem zavar, hogy egy Dawson-nal kell együtt dolgoznod - sütöm le a szemem.
- Mi lenne, ha megmutatnánk a szüleinknek, hogy bennük van a hiba és nem a nevünkben...
- Aww! Igen Austin leszek a menedzsered, nem kell ennyire könyörögni - jön be boldogan Trish.
- Én pedig vállalom a videókészítést - követi Dez a barátnőmet. Jé ez a srác vörös?
- Ne feledjétek, A szülőknek egy szót se! És Ally szükségem van a dalodra, hogy felvehessük a videót - fordul felém Austin, mire kitépem a dalt tartalmazó lapot és a kezébe nyomtam.
- Austin csapat? - teszi be középre Trish a kezét.
- Austin csapat! - kántáljuk szinkronban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése