Életembe nem rohantam sehova olyan gyorsan, mint most a srácokhoz. Kikerülve a gondnok által hagyott víztócsát, ami az iskola folyosón hevert, elhagyva az egyik karkötőm és majdnem fellökve a biosz tanárt, de sikeresen megpillantottam a keresett hármasfogatot. Alig a fél iskola választott el tőlük, ilyenkor áldom apát és a sportmániáját. Elkezdtem futni és igyekeztem mindenkit kikerülni, majd Austin nyakába ugrottam.- Te is láttad? - ölel vissza.
- Hogy láttam-e? EGY MILLIÓ megtekintés alig egy délután és egy éjszaka alatt! Hiszen ez...
- Óriási siker! - szakít félbe egy nő. - Austin Moon egy éjszaka alatt lett internetes szenzáció! El is kaptam Amerika új kedvencét a Marino Gimnáziumban. Austin, hogyan sikerült ezt a fantasztikus dalt megírni? - tartja a riporternő Austin képébe a mikrofont.
- Igazából... - néz körbe. Gondolom engem keres, de én közben ügyesen megbújtam a diák tömegben. - öhm... Egy tehetséges és csodás dalszerző írta a Double Take-et. Ő pedig nem más, mint Ally Dawson - mosolyog, majd tekintetével kiszúr és biccent.
- Hát reméljük, hogy ez a titokzatos Ally és te eljöttök együtt egy interjúra hozzám szombaton és előadod az új dalod! - Austin látszólag egy kicsit megszeppen az "új dal" hallatán, de végül egy bizonytalan "perszét" kinyög. A nőci elmegy, mire visszatopogok a szöszihez.
- Először is, kell egy új dal, amihez még ötletem sincsen. Másodszor, én nem állok a kamera elé. És harmadszor, ezt a szüleink nem láthatják! - veszem kétségbeesettre a figurát.
- Majd együtt kitalálunk valamit. De azt nem tudom, hogy a szüleinket hogy akadályozzuk meg - csukja be a szekrényét Austin.
- Nekem van egy jó ötletem! - jelenti ki Dez, mire úgy nézünk rá, mint ha Mars-ról jött volna. - Most komolyan srácok! - háborodik fel egy kicsit.
- Nyögd már ki, hogy mit akarsz! - fordul Trish Dezhez.
- Jó, csak ne bánts! - kuporodik össze a földön. Na azért Trish ennyire nem kegyetlen. Vagy lehet, hogy mégis? Nem az nem lehet. Viszont az igen, hogy ez csak nekem nem tűnt fel.
- Kelj fel haver, ennyire nem ijesztő - rántja fel nevetve Austin a haverját.
- Én nem Trish-től ijedtem meg, hanem tőle - mutat a focistákra.
- Oké Dez figyelj ide! - húzom magammal szembe. - Mi volt az ötleted? - nézek rá kérdőn.
- Ha lógtok, akkor az igazgató jelent és behívatja a szüleiteket. És most ha megbocsájtotok.... - hadarja el, majd engem kikerülve, a kezét lóbálva elrohan.
- Ez tök normális ne törődj vele -vereget hátba Trish. - És sok sikert a lógáshoz. Én most megyek tesire - ölel meg. Köpni nyelni nem tudok. Még életemben nem lógtam a suliból, még a különórákról sem.
- Akkor most feltűnően menjünk a plázába - húz ki az ajtón Austin. Na ez is egy érdekes nap lesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése