És ebben a pillanatban tudatosult bennem, hogy mit csináltam az előbb. Lerohantam a színpadról, egyenesen a terem legtávolabbi pontjáig. Mivel már mindenki táncolt és beszélgetett, így nem sokan vettek észre. A fejemet fogva néztem magam elé és nem mertem mélyebben belegondolni abba, amit a színpadon művelhettem.
- Ally, te most felfogod mi történt? - ül le mellém Trish, mire olyan "muszáj életem minden hülyeségére emlékeztetned?" fejjel néztem rám. - Legyőzted a félelmed! - mosolyog.
- Nem. Galexis énekelt, nem Ally. Ally még erre nagyon nem áll készen.
- Egyszer sikerülni fog Ally Dawsonként is énekelned, ezt garantálom - ölel meg.
- Minden rendben van? - hallok meg egy lágy hangot a hátam mögül.
- Igen köszönöm - fordulok meg.
- Egyébként még be sem mutatkoztam - nevet. - Austin vagyok.
- Öhm... én meg...
- Ő itt Ally, én Trish vagyok - int barátnőm helyettem is.
- Én meg Dez - ugrik fel Austin mellett egy... egy másik szőke srác.
- Nagyon jól é...
- ALLY!- szakítja félbe anyám kiabálása Austin-t. - Apád találkozott valakivel, akivel tudod, hogy nem kellett volna, szóval most elmegyünk - állít fel.
- Várj! Hogy találhatlak meg? - néz rám Austin.
- Trish intéznéd? - kiabálok vissza barátnőmnek, mert én már kicsit messzebb járok. Ráírja a gladiátor kezére a számsorozatot és utánunk szalad.
- Austin szemszöge -
- Kedves lány - nézek Ally után.
- Austin Moon szerelmes - néz ábrándos fejjel Dez.
- Ez nem igaz, csak nagyon remélem, hogy még találkozunk. Tutira jó csapat lennénk.
- Főleg, ha soha az életben nem látod többet - fogja meg együtt érzőn a vállam.
- Ez a realista felfogás szinte biztos, hogy a jelmeztől van. Jobb lesz, ha most hazamegyünk - rázom rosszallóan a fejem, majd még apámékat éppen elkapva hazaindulunk. A sisakomat a földre dobva dőltem az ágyamra. A tanárunk említette, hogy két új csaj is jön az osztályunkba. Nem kéne úgy kinéznem, mint valami hullának, mikor találkozok velük. Erre a legjobb mód pedig az alvás, ami nem nehéz dolog, mert hulla fáradt vagyok.
Reggel gyors léptekkel haladtam befelé az iskola épületébe. A kihalt folyosón végigrohanva, a gondnokot kis híján fellökve el is jutottam a szekrényemig. Bedobtam a cuccom és kivettem a matek könyvem. Ránéztem a telefonomra, aminek órája alapján máris tíz percet késtem az óráról. Felrohantam a lépcsőn és szinte feltéptem a tanterem ajtaját. Az egész osztály nevetést visszafojtva nézett felém.
- Nos lányok, Ő lenne Mr. Moon. Austin kérlek foglalj helyet és a szünetben várlak az igazgatóiba - intett le az igazgatónő. Jó is így kezdeni a napot, na meg a hetet is. Leültem Dez mellé és vártam, hogy befejeződjön a bemutatkozás. Az a bongyor hajú csaj nagyon ismerős nekem, de a barna magassarkúsat nem ismerem fel. - Miss De la Rosa kérem foglaljon helyet Pete mellett és Miss Dawson... ha jól látom Kira mellett még van egy szabad hely - irányította el őket, majd kiment.
- Azt mondta, hogy Dawson? - kérdem suttogva Dez-től.
- Igen. Gondolod, hogy apád volt munkatársának a lánya?
- Nem tudom, de valószínű.
- Szóval... Üdvözlünk titeket itt a Marino középiskolában. Nem tudom, hogy az előző iskolátokba hogy ment ez pontosan, de gondolom elmondta nektek az igazgatónő, hogy nem szükséges egyenruha és hasonlók. Mondjuk engem csak az érint, hogy hordotok-e magatokkal matematika felszerelést, vagy sem - nyitja ki a kis füzetét a tanárnő. - Tudjátok mit? Szerintem az lenne a legjobb, ha megmutatnátok hogy megy nektek ez a tantárgy. Miss Dawson, kérem jöjjön ki a táblához - az alacsony csajszi nyel egy nagyot, majd ki áll a tábla mellé.
- Tanárnő, tudja van egy kis lámpalázam és...
- Az nem probléma, itt senki nem figyel az órámon, tőlem meg nem kell félned. És most írd a következőt... - és ez volt a pillanat, mikor elvesztettem a fonalat. Annyi biztos, hogy ez csaj nagyon okos. Óra után meglátogattam az igazgatóit, ahol végig hallgattam az igazgatónő monológját a késésről. Órák után pedig elmegyek majd Dez-zel az új hangszerboltba.
- Ally szemszöge -
- Én mondtam, hogy a szöszi még visszatér - nevet Trish, miközben arra címre tartunk, amit apa küldött át sms-ben. Nem kellett sok idő, hogy rájöjjünk, hogy a plázában fogunk kikötni. Apa és anya az egyik bolt előtt vártak minket.
- Meglepetés! - ölel meg anyu.
- Mi? - értetlenkedek.
- Tudjuk, hogy mennyire szereted a zenét, így hát... - mutatott a boltra apa, ami az általam kitalált nevet viselte.
- Megcsináltátok a Sonic Boom-ot? - marad tátva a szám.
- Én intézem a rendeléseket, de te vezeted a boltot - adja a kezembe kulcsokat. - Ma nyit a bolt.
Elvettem a kulcsokat és benyitottam.
-Köszönöm, köszönöm, köszönöm - ölelem meg a szüleimet, majd berohantam Trish-el. Ez életem legjobb meglepetése. Így minden nap a zene mellett lehetek.
- Délután és hétvégén te viszed az üzletet, amikor pedig szabad időre van szükséged, felhívod Carl-t - vázolja a dolgokat anya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése